4.

Sokkos állapotban vonszoltam magam a Cullenek asztalához.

-Hát ez az amiért soha sem szerettem.

-Rosalie! Nekem ő volt a legjobb barátnőm!

-Az idők változnak Alice. Ahogyan az emberek is.

-Egyáltalán nem vagy ribanc. -súgta Edward a fülembe és mellém húzta a székét.

-Ühüm. -ennyire tellett tőlem.

-Csak még zaklatott szegény. Majd feldolgozza.

-Hát persze.Zaklatott.Tuti vissza akar szerezni.

-De nem tud.Szerinted elhagytam volna érted ha ő fontosabb lenne nekem mint te?

-Ebben van valami.

-Nem.Benned van valami ami miatt alig vagyok képes uralkodni magamon. -hozzámhajolt,de ahelyett,hogy megcsókolt volna finom puszikkal halmozta el a nyakam.

-Szegény Dustin most biztosan csalódott.-pillantottam a bátyám felé.

-Ha annyira nagyon magányos szegény akkor beszervezhetünk neki valakit. Csak mutasson rá és én megoldom.-ajánlotta Alice.

-Köszi.Majd később megbeszélem vele.Ú gyerekek farkaséhes vagyok,de jól néz ki ez a sali.

-Már megint ez a farkas.-kuncogott Edward.

-Valami különös vonzódást érzel eziránt az állat iránt?

-Nemkülönösebben.-mondtam miután lenyeltem a falatot.

-Attól ahogy eszel, én is egész megéheztem.

-Kérsz egy harit?-toltam elé a kajám.

-Nem kössz.Én nem ilyesmit szoktam enni.-egy pillanatig csak bámultam lefagyva.

-Óh télleg.Kérsz egy harit?-nyújtogattam felé a nyakam.

-Ami azt illeti...

-Edward,kérlek!-azt hiszem most először hallottam Jaspert beszélni.

-Mi a probléma?

-Már alig bírok a sok...feszültséggel.

-Miről beszél?-kérdeztem Alicet.

-Hát nem ismered a képességeinket?

-Képesség?Én csak annyit tudok hogy ti...szóval hogy rokonságban álltok Drakulával.-erre mindenki hangosan röhögni kezdett.

-Nagyon távoli az a rokonság szívem.Na a lényeg,hogy megvagyunk áldva vagy verve,döntsd el te,ilyen képességekkel mint a gondolatolvasás,jövőbelátás és az érzelmek befolyásolása,érzékelése satöbbi.

-Ki a gondolatolvasó?-kérdeztem rémülten.

-Én.-vágta rá Edward egy magabiztos huncut mosollyal.

-Hujuj.Az gáz.Nagyon gáz.

-Nekem nem annyira.A te gondolataidat nem hallom.

-Mert nincsenek neki.-röhögött Emmett.

-Érdekes.Most éppen arra gondolok,hogy belenyomom a fejed a pudingba.

-Kétségtelenül vannak neki gondolatai.-nevetett Rosalie.

-Mennünk kell órára.-állt fel Edward.

-Annyira nincs kedvem.Nem lóghatnánk el ezt a 2 órát?-néztem fel rá nagy bociszemekkel.

-Hát.Talán most az egyszer... De akkor mit akarsz csinálni?

-Elmehetnénk moziba.

-Moziba?

-Igen.Mibajod a mozival?

-Semmi.Körülbelül a feltalálása óta nem voltam moziban.

-Akkor épp itt az ideje.Csatlakoztok?-fordultam a többiek felé.

-Nem!-vágta rá Jasper a kelleténél hangosabban.

-Később tali skacok.-mindenki arcára nyomtam 2 puszit és kézenfogva elandalogtunk.

Edwarddal elmentünk a moziba,de semmire nem emlékszem a filmből mert végig csak sugdolóztunk és turbékoltunk nem törődve a körölöttünk ülők felháborodásával. Utána hosszú sétára indultunk közben fagyit nyalogattam. Szomorúan köszöntem el Edwardtól,de megígérte hogy felhív.

Otthon rászántam magam a tanulásra, de hamar álmodozás lett belőle. Nem könnyű a matekra koncetnrálni amikor a világ legjobb pasija a te barátod.A fantáziálgatás sok időt elvett és már csak azt vettem észre hogy elmúlt este kilenc.

Elvonultam a fürdőszobába és mivel már mindenki aludt nyugodtan mászkálhattam alsóneműben.Így esett meg az hogy egy szál tangában és melltartóban énekelve sétáltam be a szobámba és találtam szembe magam az ágyamon fekvő Edwarddal.

3.

Edward hirtelen tűnt el felőlem.Mire kinyitottam a szemem ő már az ajtónak támaszkodva állt, és ziháltan vette a levegőt.

-Sajnálom.Azt hiszem kicsit elragadtattam magam.

-Emma, el kell mondanom valamit.-leült az ágyam szélére és megfogta a kezem.-Elsőre lehet,hogy őrültségnek fogod tartani,de úgy érzem veled lehetek őszinte,és ha együtt akarunk maradni akkor muszáj tudnod róla.

-Nekem bármit elmondhatsz.

-A családom és én.Mi különbözünk másoktól.Mi...-végre a szemembe nézett és suttogott-vámpírok vagyunk.

-Aztaku...!Edward ez nem jó játék.-kihúztam a kezem az övéből és távolabb húzódtam tőle.

-Ez nem játék.Ezért is kellett leállítanom magam,ezért nem szabad nekünk...

-Te Bellával sem...?

-Nem.Soha senkivel.Te...?

-A-a.Mégnem.

-Megértem ha soha többé nem akarsz engem látni.De azt most mond meg és nem zavarlak többet.

-Nem akarom, hogy elmenj. Akkor is te vagy a leghelyesebb pasi ha vámpír vagy zombi vagy farkasember.-csimpaszkodtam a nyakába.

-Jut eszembe farkas...

-Neeem Edward!Elég a vallomásokból!-számat az övére nyomtam ezzel beléfolytva a szót.

-Olyan kár,hogy máris menned kell!-nyafogtam az ajtóban búcsúzkodás közben.

-Holnap reggelig kell csak kibírnod,aztán egész nap együtt leszünk édesem.-a derekamat ölelve lehajolt és hosszú csókot adott a számra.Játékosan lecsúsztatta a kezét a fenekemre és belemarkolt miközben belenyögött a számba.

-Menjetek már szobára!

-Kussolj már Dust!-kiabáltam hátra anélkül,hogy elnéztem volna Edwardról.

-Holnap találkozunk.

-Már alig várom.

Éjszaka elgondolkoztam.Edward és a családja vámpír.Ez eddig hogy nem tűnt fel nekem? Bár azt észrevettem,hogy szokatlanul hideg és sápídt a bőrük,dehát Istenem!Végülis nem változtat semmin.Ha eddig sem támadtak meg senki valószínűleg ezek után sem fognak.Nem tűnnek vérengző vadállatoknak.

Reggel kipihentem ébredtem és rekoridő alatt elkészültem a teendőimmel. Új fajta ízesített szájfényt kentem a számra, remélve hogy tetszeni fog Edwardnak.Csöngettek én meg mint egy eszelős úgy rohantam az ajtóhoz.De csak a postás volt.

-Elfelejtett értedjönni az édespiciszerelmed?-gügyügött idegesítően a fülembe a tesóm.

-Kuss és induljunk.

-Jó reggelt életem.-Edward az iskola udvarán állt a testvéreivel.

-Sziasztok.

-Szóval Emma.Örülök,hogy a bátyám végre észrevette,hogy Bella nem hozzá való és ő egy szürke kis egér, aki nem méltó...

-Rosiecica.Egy kicsit nyers vagy.

-Nem vagyok.Szerintem...

-Gyere gyorsan amíg nem figyelnek!-súgta a fülembe Edward és elsunyiztunk onnan.

-Edward!

-Igen édes?

-Bella is tud róla,hogy ti...tudod...?

-Igen.De neki nem én mondtam el hanem magától jött rá,ez egy hosszú történet amit majd később elmesélek.Menjünk órára.Egyébként van egy meglepetésem.

-Mi lenne az?

-Reggel korábban bejöttem és elintéztem,hogy minden óránk közös legyen.Örülsz?

-Nagyon-nagyon örülök.-belevetettem magam a nyakába és szenvedélyesen megcsókoltam hideg szájacskáját.

-Ez meg mi?-nyalta meg Edward a saját száját miután elengedtük egymást. Összevont szemöldökkel ízlelgette a saját száját.

-Segítek.Banáán!-cuppantottam egyet a levegőbe.

-Finom.De a természetes ízedet jobban szeretem.

-Olyan unalmas ez az óra.-súgtam oda Edwardnak matekon.

-Akkor mit szóljak én?Kábé kétezredjére hallom ugyanazt a képletet.

-Erről jut eszembe...Pontosan hány éves vagy?

-1918.-ban születtem.-le nem vette volna a szemét a füzetéről.

-Az szép.

-Zavar?

-Nem.Nemigazán.

-Edward?

-Igen életem?

-Belőlem is lehet...vámpír?

Válaszul csak egy nagyon dühös tekintetet kaptam és Edward arcán megfeszültek az izmok.

A menzára igyekezve Rosalie és Alice karolt belém mindkét oldalról és elráncigáltak Edward mellől. Leültünk egy asztalhoz és egyből faggatni kezdtek mindenféléről.

-Már most látom,hogy Téged jobban foglak kedvelni mint az a Bellát.

Követtem Rosalie tekintetét és akkor megláttam Bellát aki nem messze tőlünk ült és az ebédjét turkálta. Oldalra néztem. Ott meg a nyálát csorgató öcsémet láttam.

-Egy pillanat lányok,mindjárt jövök.

-Hova mész Emma?-kapott a karom után Alice.

-Csak odamegyek Bellához egy kicsit, egyedül van szegény.

-Siess vissza.

-Szia.

-Helló.

-Leülhetek?

-Aha.

-Bocsi Bella, én nem így akartam.(Persze ez nem volt igaz,Edwardot akartam és ő az enyém.Bella meg a többi legyen voldog úgy ahogy akar)

-Aha.Meg van bocsájtva.Miért nem mész vissza? Már várnak rád.-az asztal felé intett ahol Edward már egy jól megrakott tálcával engem várt és aggódó pillantással minket nézegetett.

-Bella.Nem akarom,hogy szomorú és magányos legyél.Lépj túl Edwardon.Izé...Esetleg gondoltál már rá,hogy randizz valaki mással?

-Megőrültél?2napja szakítottunk.Lehet,hogy nálad ez ilyen könnyen és gyorsan megy de nálam nem.

-Figyeljmár rám egy percre.Ott a tesóm.Igazán helyes kedves és aranyos.Szerintem összeillenétek...

-Te figyelj rám!Nem érdekel a tesód és te sem érdekelsz.Több okból sem.Először is nem fogok egy ilyen ribanc tanácsaira hallgatni,másodszor a tesód is pont olyan lehet mint te, ergó akkor se kéne ha az utolsó pasi lenne a földön és végül,Edwardot szeretem,te pedig egy aljas kígyó vagy,hogy így elszeded mások barátját.Gondolom nem sok barátnőd van és úgy érzem ez a jövőben is így marad.Na csáó!

2.

Alig hogy felértem a szobámba a telefonom csörögni kezdett és egy idegen számot írt ki a kijelzőre. A fülemhez tettem a telefont és megnyomtam a fogad gombot de nem szóltam bele.

-Azvan,hogy még mindig üt ülök a kocsiban és azon rágom magam,hogy voltam képes elengedni téged magam mellől.-búgta az édes hang. Kinéztem az ablakon és láttam ahogy Edward a kocsiján ül és intett mikor meglátott.

-Menned kell.Holnap látjuk egymást.-ráleheltem az ablaküvegre és egy jelképes puszit rajzoltam a foltra amit lehet,hogy nem is látott.

-Megígértem,hogy hívlak.-nevetett.

-Ez igaz,de nem is tudom kinek volt olyan sietős...

-Megyek már.Csak el akartam mondani,hogy máris hiányzol.

-De édes vagy...-gyűrögettem a függönyt mosolyogva,dúlöngélve. -Sok sikert Bellával,légy kíméletes.

-Az leszek.Csókollak.

-Csókcsók.-az ablaktól ellépve boldogan dobtam magam az ágyamra,de a jókedvet egyből megzavarta a bunkó bátyám betolakodása.Ledőlt mellém az ágyra és összekócolta a hajam.

-Nem szoktál kopogni?

-Összejöttél Culennel?

-Te mindig kérdésre kérdéssel válaszolsz?

-Miért talán idegesít?

-Miért idegesítene?

-Nem tudom.

-Vesztettél.

-Hülye törpe.

-Csak azért mondod mert igazam van.

-Na de összejöttetek?

-Aha.-vigyorogtam mint egy vadalma.

-Akkor a kis barátnője szabad préda?

-Azt hiszem.Tetszik?

-Hát ... szólhatnál pár szót az érdekemben.-próbálta bevetni legszebb kiskutyatekintetét.

-Meglátom mit tehetek az ügyben. De most kotródás mert tanulni akarok.-löktem le az ágyról.A tanulásból végülis gépezés lett meg tusfürdőbe éneklés a zuhany alatt.Csodálatos álmom volt azon az éjszakán, Edwardról és rólam szólt,és remélem egyszer teljesülni fog.Korán reggel kivasaltam a hajam és úgygondoltam valami különleges sminket dobok fel,különleges ruhákkal és kiegészítőkkel.A végeredmény egy csíkos felső,cicanadrág,tornacipő hatalmas fülbevalók és zöld smink lett.A hajamat végülis kontyba fogtam és megspékeltem egy glitteres hajráffal.

-Cullennek szépítgetted magad?-kötöszködött Dustin ahogy beszáltam mellé a kocsiba.

-Nem is neked. Igyekezzünk már ...

-Mi az hiányzik a szívszerelmed akivel fél napja vagy együtt? Ja bocs ez nálad már hosszútávú kapcsolat.-úgycsináltam mint aki nem is hallja és örültem,hogy ilyen közel a suli.

-Na mi volt tegnap?-rohantam oda Edwardhoz.

-Neked is szia.-hajolt hozzám mosolyogva és olyan csókot adott amitől megremegtek a lábaim.

-Ezek szerint szabad a pálya.-vigyorogtam.

-Igen.Pár napig nem jön iskolába mert kicsit megrázó volt neki, de majd rendbejön.Amúgy ők a tesóim:Alice,Rosalie,Emmett és Jasper.-mutogatott a mögötte állókra.Mindegyiküknek egyenként bemutatkoztam és adtam nekik 2 puszit.

-Este átmehetek ha gondolod.-suttogot Edward a fülembe miközbe puszilgatott.

-Az jó lenne,segíteni kéne...a matekban.

-Megbeszélve.-csókolt meg aztán bementünk a suliban. Ebédkor mindenki minket bámult és hülye pletykák kezdtek terjengeni arról,hogy megöltem Bellát Edward megszerzéséért azért nincs suliban. Nem ettem semmit ahogy Edward sem,csak egymással voltunk elfoglalva.Bevvalom eddig is csókoltak már meg,de egyikük sem ért Edward közelébe.Igaz,hogy ajkai hidegek voltak de engem könnyen feltüzeltek. Késő délután ígéretéhez híven átjött és tökéletes volt az alkalom,hogy kifagassam az előző estéről.

-Beszéltél Bellának kettőnkről?

-Igen,és csak annyit mondott,hogy neki az én boldogságom a legfontosabb.Én pedig veled leszek boldog.-lassan megcsókolt én pedig belekapaszkodtam és próbáltam minél közelebb kerülni hozzá.Egyre mohóbb volt és ledöntött az ágyra.Belenyögtem a szájába ahogy megéreztem a nyelvét és hirtelen öntött el a forróság és a bizsergés.Tudtam,hogy nagyon korai de nem bírtam ellenálnni mert még többet akartam Edwardból.

1.

-De én akkorsem akarok Forksba költözni!-apám orrára vágtam az ajtót.-Senkit nem érdekel a véleményed megyünk és kész.-ordította kintről. Egy hét múlva már a fokrsi házunk verandáján ültem a bátyámmal.
-Utálom forksot.-Én meg utállak titeket.-Jólvan hugi pedig eddig csak én álltam melléd, de majd holnap a suliban meglátjuk...Hát a másnap már alapból szarul kezdődött , nem elég , hogy esett de anyámék már az előtt leléptek otthonról, hogy felkeltem így az idióta bátyámnak kellett furikáznia.
-Neszójjálhozzámse. -vágtam hozzá amint beültem a kocsiba.-Senki nem is akart. -válaszolt ugyanolyan flegmán. Megkérkeztünk és egyből szétváltunk. Éreztem, hogy mindenki engem bámul amitől dühös lettem. Engem ne bámuljanak mint valami kiálltási tárgyat. Egy csapat csaj mellett haladtam el akik kiröhögtek amikor elmentem mellettük.
-Mivan irigykedünk kisvárosi csőcselék? -fordultam vissza és lenéző pillantásomat vetettem be.-Chh... hiszed te LA-i tacskó. -valami azt súgta, hogy nem fogjuk kedvelni egymást. Fintorogtam egyet aztán bementem a termembe. A tanár még nem volt bent ezért elfoglaltam az első szabad helyet, azt se néztem meg ki mellé ültem.
-Szia, bocs de ez a hely már foglalt.-szólalt meg a padtársamnak hitt valaki.-Ja.Bocs akkor.-felnéztem és egy iszonyatosan helyes srácot láttam. Női ösztöneim egyből reagáltak és próbáltam csábosan rámosolyogni. -Emma vagyok,új lány.-Helló Emma Újlány.-mondta nulla érdeklődéssel-Én lenni Edward,a hely lenni foglalt.-Jólvan.-sértődötten odábbálltam. Egy barnahajú lány jött be az ajtón és odament a pasi padjához és szájoncsókolta. Jaa akkor a kis barátnőjének van fenntartva a pad. Éreztem,hogy mardos a féltékenység. Az iskola legjobb pasija ez már tuti, és van barátnője a fenébe.
Óra után lángoló szemmekkel néztem ahogy kézenfogva vihorászva mennek el.-Szia Emma újlány!-vigyorgott mellettem valami idióta.-Helló!-aztán faképnél hagytam
Az ebédlőben álltam a tálcámmal a kezemben néztem hova ülhetnék le, de egyedül sem akartam ülni meg ellenszenves nyálcsorgatókkal sem.-Em!-kiabált valaki.Az az irtóhelyes srác spanyolról...valami Edward,éppen felém intett,hogy menjek oda.Amikor az asztalukhoz értem mindenki furán méregetett.-Igen?-Bocs de én nem neked szóltam, hanem a tesómnak Emmettnek.-mutatott a hátam mögé ahol megfordulva egy nagydarab pasit láttam teliszájjal vigyorogva.-Ez is idióta.-morogtam és átmentem az asztalhoz ahol a bátyám ült.-Beégtél.-röhögött.-Nem égtem.-Ringasd csak magad ebbe a hitbe.
Otthon egész délután fortyogtam magamban.Mit képzel magáról ez a csávó?Egy barom ez is mint az összes többi.De ha egyszer olyan jól néz ki.Van is mire beképzeltnek lennie, kuncogtam magamban és megnyaltam a számat egy pár pikáns gondolatra ezzel az Edwarddal a főszerepben.
Az iskolában minden nap levegőnek néztem, de a látvány ahogy a kis barnával mászkál egyre jobban idegesített.Nyilvánosság előtt nyalták-falták egymást én pedig látványosan öklendeztem ezt látva.
Szerencsétlenségemre a tesi óra is vele volt, ami jó volt az egészben,hogy szer tornáztunk ami nekem jól megy. Kecsesen illegettem magam amikor a lábam megcsúszott és majdnem fejjel előre buktam de valaki elkapott.-Köszi.-karoltam át a nyakát annak a valakinek,rámenősen mosolyogva amikor megláttam kiaz.-Nincs mit.-különös fintorokat vágott és letett a földre.-Miért vagy velem ilyen szemét?-Én nem vagyok szemét.Úgy viselkedem veled mint bárki mással.-Nem igaz!Múltkor is megszivattál az ebédlőben.Mostmeg fintorogsz itt mert hozzám kellett érned.Bele ne halj már!-színpadiasan sóhajtottam egyet és kézfejemer a homlokomhoz érintettem és oldalra hajoltam egy kicsit.-Még mindig jobb mintha megszeretnélek és tönkretenném az életed.-emelte fel a hangját dühösen.Én hápogtam egy sort és faképnél hagytam.
Aznap délután is otthon dühöngtem. Ledobáltam a könyveket a polcról és a szekrényből. Eddig úgy voltam vele, ha tetszik egy srác azt megszerzem.Most Edward tetszik úgyhogy retteghet a kis barna törpentyű.
Reggel korábban felkeltem és kivasalhatam a hajam, füstösre sminkeltem a szemem és csillogó szájfénnyel kívánatossá tettem az ajkaim.Szoknyát vettem fel és egy merész felsőt.A tesóm füttyentett amikor leértem.-Kitetted ami még nincs is? Mondjuk sose lesz...-Nahát csak nem bohócot ettél reggelire? Na menjünk már!
Kiszálltam a kocsiból és egyből minden pasi engem nézett.Elégedetten mosolyogva lépkedtem bár a lábam lüktetett a magassarkúban.Csorgatták a nyálukat,kivéve Edward ő végig háttal ált nekem.Szemben vele ált a testvére,Alice akivel együtt jártam matekra,és ő pillantott folyamatosan rám aztán vissza Edwardra amiből azt vettem le , hogy kommentálja neki az eseményeket.Amikor melléjük értem végighúztam a kezem Edward karján és legszebb mosolyommal ráköszöntem.A reakciója nem épp az volt amit vártam mert az arca kifejezetten dühös volt.A mosolyom lelankadt és a végére már csak egy ribinek éreztem magam aki kelleti magát de nincs eredmény.
Magambafordultam és egész nap csendben voltam.Ebédnél szomorúan néztem Edward és -kiderült a lány neve- Bella párosát.-Ne bámuld már ilyen nyíltan őket. Süt belőled a féltékenység.Dolgozd fel,hogy nem kellesz neki.-Kussolj Dustin.-hozzávágtam az ásványvizem kupakját.-Egyébként találd ki hogy jucc ma haza,mert én nem várlak meg.2 órával hamarabb végzek mint te.-Kössz szépen.Küldd értem apát vagy valami.-Dolgozik.-Akkor anyát.-Dolgozik.-Akkor gyere vissza értem.-Nem jövök.Sétálj egy kicsit, rádfér mert felszedtél egy pár kilót az utóbbi időben.-Igazán kössz. Majd megoldom valahogy...na pá. -felkaptam a táskámat és siettem órára.
Suli után magamra kaptam az esőkabátom és felkészítettem magam a több kilométeres gyaloglásra. Anyám borogass, hogy szakad. Rémülten néztem az esőt és a kiüresedő parkolót.-Elviszlek.-szólalt meg mellettem Edward és egyenesen előre bámult.-Nem kell.Utálj messziről.-Én egyáltalán nem utállak téged.Bárcsak utálnálak.-Nem értelek.-fordultam szembe vele.-Most is csak miattad maradtam itt.A többiek már rég hazamentek.Úgy hívogatsz magadhoz mint virág a méhet.Én el akarlak kerülni de te nem,és ha ez rendeltetett ám legyen.Mivel te vagy a minden, a te akaratod felülbírálja az enyémet.-elnézett rólam a tekintete kiüresedett-Hazudtam.Igazából én se akarlak elkerülni téged.De azt gondoltam azzal jót cselekszem ha ellenállok a kéztetésnek hogy veled legyek,beszéljek hozzád hogy hozzádérjek-ekkor megsímította az arcom a mutatóujjával-hogy csókoljalak-keze megragadta a tarkómat és magához rántott.
Ajkai móhon csókolták a szám, majdnem elájultam amikor megéreztem a nyelvét a számban ahogy az enyémet keresi.Válaszul nyelvemmel végigsímítottam az övén majd gyengét táncot jártak.Pár percig csak csókolóztunk aztán levegőért kapkodva váltunk el.
-Bellával mi lesz?-Annak vége.Mikor megláttalak téged már tudtam.Csak húztam az időt mert még magamnak se akartam beismerni. Holnap megmondom neki,szakítok vele és te meg én együtt lehetünk.-Pedig még ma is olyan boldognak tüntetek.-tűnődtem el.-A baj csak az,hogy azt akartam te ülj a helyén.A csókunk tisztességtelen volt mert megcsaltam őt.De holnap tiszta lappal indulhatunk.Jobb lesz neki Jacobbal.-a végét félhangosan motyogta el.-Hazaviszlek.
A házunk előtt a kocsiban búcsúzóul megcsókolt amiből megint hosszú csókcsata lett.-Este felhívlak.-ígérte én pedig a fellegekben jártam.-Már alig várom.-mosolyogtam kacéran.Még egy csókot adtam a szájára.-Nem ártana ha még sötétedés előtt hazaérnél iskolából.-Már majdnem otthon vagyok.És különben nagyon is jól érzem magam ott ahol most vagyok.-Én is jól érzem magam de be kellene menned és nekem is haza kellene indulnom mert nem szóltam a szüleimnek, és este át kell mennem Bellához.-Bellához? Őt is meg fogod csókolni és simogatni úgyanúgy mint engem?-Nem, nem úgy mint téged.Lehet, hogy még ma este beszélek vele mert minél előbb szakítok vele annál hamarabb lehetek veled.Tisztességesen akarom csinálni, amennyire csak lehet ezekután.Azt hittem szerelmes vagyok Bellába de amit iránta érzek az semmi ahoz képest amit te váltassz ki belőlem.Egy utolsó csók Emmám aztán menj.-ígéretéhez híven egy utolsó szenvedélyes bizsergető csók után kiutasított a kocsiból én pedig 10 centivel a föld felett lebegve mentem be a házba és bezárva az ajtót nekitámasztottam a hátam.Soha életemben nem voltam még ilyen boldog.