-Sajnálom.Azt hiszem kicsit elragadtattam magam.
-Emma, el kell mondanom valamit.-leült az ágyam szélére és megfogta a kezem.-Elsőre lehet,hogy őrültségnek fogod tartani,de úgy érzem veled lehetek őszinte,és ha együtt akarunk maradni akkor muszáj tudnod róla.
-Nekem bármit elmondhatsz.
-A családom és én.Mi különbözünk másoktól.Mi...-végre a szemembe nézett és suttogott-vámpírok vagyunk.
-Aztaku...!Edward ez nem jó játék.-kihúztam a kezem az övéből és távolabb húzódtam tőle.
-Ez nem játék.Ezért is kellett leállítanom magam,ezért nem szabad nekünk...
-Te Bellával sem...?
-Nem.Soha senkivel.Te...?
-A-a.Mégnem.
-Megértem ha soha többé nem akarsz engem látni.De azt most mond meg és nem zavarlak többet.
-Nem akarom, hogy elmenj. Akkor is te vagy a leghelyesebb pasi ha vámpír vagy zombi vagy farkasember.-csimpaszkodtam a nyakába.
-Jut eszembe farkas...
-Neeem Edward!Elég a vallomásokból!-számat az övére nyomtam ezzel beléfolytva a szót.
-Olyan kár,hogy máris menned kell!-nyafogtam az ajtóban búcsúzkodás közben.
-Holnap reggelig kell csak kibírnod,aztán egész nap együtt leszünk édesem.-a derekamat ölelve lehajolt és hosszú csókot adott a számra.Játékosan lecsúsztatta a kezét a fenekemre és belemarkolt miközben belenyögött a számba.
-Menjetek már szobára!
-Kussolj már Dust!-kiabáltam hátra anélkül,hogy elnéztem volna Edwardról.
-Holnap találkozunk.
-Már alig várom.
Éjszaka elgondolkoztam.Edward és a családja vámpír.Ez eddig hogy nem tűnt fel nekem? Bár azt észrevettem,hogy szokatlanul hideg és sápídt a bőrük,dehát Istenem!Végülis nem változtat semmin.Ha eddig sem támadtak meg senki valószínűleg ezek után sem fognak.Nem tűnnek vérengző vadállatoknak.
Reggel kipihentem ébredtem és rekoridő alatt elkészültem a teendőimmel. Új fajta ízesített szájfényt kentem a számra, remélve hogy tetszeni fog Edwardnak.Csöngettek én meg mint egy eszelős úgy rohantam az ajtóhoz.De csak a postás volt.
-Elfelejtett értedjönni az édespiciszerelmed?-gügyügött idegesítően a fülembe a tesóm.
-Kuss és induljunk.
-Jó reggelt életem.-Edward az iskola udvarán állt a testvéreivel.
-Sziasztok.
-Szóval Emma.Örülök,hogy a bátyám végre észrevette,hogy Bella nem hozzá való és ő egy szürke kis egér, aki nem méltó...
-Rosiecica.Egy kicsit nyers vagy.
-Nem vagyok.Szerintem...
-Gyere gyorsan amíg nem figyelnek!-súgta a fülembe Edward és elsunyiztunk onnan.
-Edward!
-Igen édes?
-Bella is tud róla,hogy ti...tudod...?
-Igen.De neki nem én mondtam el hanem magától jött rá,ez egy hosszú történet amit majd később elmesélek.Menjünk órára.Egyébként van egy meglepetésem.
-Mi lenne az?
-Reggel korábban bejöttem és elintéztem,hogy minden óránk közös legyen.Örülsz?
-Nagyon-nagyon örülök.-belevetettem magam a nyakába és szenvedélyesen megcsókoltam hideg szájacskáját.
-Ez meg mi?-nyalta meg Edward a saját száját miután elengedtük egymást. Összevont szemöldökkel ízlelgette a saját száját.
-Segítek.Banáán!-cuppantottam egyet a levegőbe.
-Finom.De a természetes ízedet jobban szeretem.
-Olyan unalmas ez az óra.-súgtam oda Edwardnak matekon.
-Akkor mit szóljak én?Kábé kétezredjére hallom ugyanazt a képletet.
-Erről jut eszembe...Pontosan hány éves vagy?
-1918.-ban születtem.-le nem vette volna a szemét a füzetéről.
-Az szép.
-Zavar?
-Nem.Nemigazán.
-Edward?
-Igen életem?
-Belőlem is lehet...vámpír?
Válaszul csak egy nagyon dühös tekintetet kaptam és Edward arcán megfeszültek az izmok.
A menzára igyekezve Rosalie és Alice karolt belém mindkét oldalról és elráncigáltak Edward mellől. Leültünk egy asztalhoz és egyből faggatni kezdtek mindenféléről.
-Már most látom,hogy Téged jobban foglak kedvelni mint az a Bellát.
Követtem Rosalie tekintetét és akkor megláttam Bellát aki nem messze tőlünk ült és az ebédjét turkálta. Oldalra néztem. Ott meg a nyálát csorgató öcsémet láttam.
-Egy pillanat lányok,mindjárt jövök.
-Hova mész Emma?-kapott a karom után Alice.
-Csak odamegyek Bellához egy kicsit, egyedül van szegény.
-Siess vissza.
-Szia.
-Helló.
-Leülhetek?
-Aha.
-Bocsi Bella, én nem így akartam.(Persze ez nem volt igaz,Edwardot akartam és ő az enyém.Bella meg a többi legyen voldog úgy ahogy akar)
-Aha.Meg van bocsájtva.Miért nem mész vissza? Már várnak rád.-az asztal felé intett ahol Edward már egy jól megrakott tálcával engem várt és aggódó pillantással minket nézegetett.
-Bella.Nem akarom,hogy szomorú és magányos legyél.Lépj túl Edwardon.Izé...Esetleg gondoltál már rá,hogy randizz valaki mással?
-Megőrültél?2napja szakítottunk.Lehet,hogy nálad ez ilyen könnyen és gyorsan megy de nálam nem.
-Figyeljmár rám egy percre.Ott a tesóm.Igazán helyes kedves és aranyos.Szerintem összeillenétek...
-Te figyelj rám!Nem érdekel a tesód és te sem érdekelsz.Több okból sem.Először is nem fogok egy ilyen ribanc tanácsaira hallgatni,másodszor a tesód is pont olyan lehet mint te, ergó akkor se kéne ha az utolsó pasi lenne a földön és végül,Edwardot szeretem,te pedig egy aljas kígyó vagy,hogy így elszeded mások barátját.Gondolom nem sok barátnőd van és úgy érzem ez a jövőben is így marad.Na csáó!
