4.

Sokkos állapotban vonszoltam magam a Cullenek asztalához.

-Hát ez az amiért soha sem szerettem.

-Rosalie! Nekem ő volt a legjobb barátnőm!

-Az idők változnak Alice. Ahogyan az emberek is.

-Egyáltalán nem vagy ribanc. -súgta Edward a fülembe és mellém húzta a székét.

-Ühüm. -ennyire tellett tőlem.

-Csak még zaklatott szegény. Majd feldolgozza.

-Hát persze.Zaklatott.Tuti vissza akar szerezni.

-De nem tud.Szerinted elhagytam volna érted ha ő fontosabb lenne nekem mint te?

-Ebben van valami.

-Nem.Benned van valami ami miatt alig vagyok képes uralkodni magamon. -hozzámhajolt,de ahelyett,hogy megcsókolt volna finom puszikkal halmozta el a nyakam.

-Szegény Dustin most biztosan csalódott.-pillantottam a bátyám felé.

-Ha annyira nagyon magányos szegény akkor beszervezhetünk neki valakit. Csak mutasson rá és én megoldom.-ajánlotta Alice.

-Köszi.Majd később megbeszélem vele.Ú gyerekek farkaséhes vagyok,de jól néz ki ez a sali.

-Már megint ez a farkas.-kuncogott Edward.

-Valami különös vonzódást érzel eziránt az állat iránt?

-Nemkülönösebben.-mondtam miután lenyeltem a falatot.

-Attól ahogy eszel, én is egész megéheztem.

-Kérsz egy harit?-toltam elé a kajám.

-Nem kössz.Én nem ilyesmit szoktam enni.-egy pillanatig csak bámultam lefagyva.

-Óh télleg.Kérsz egy harit?-nyújtogattam felé a nyakam.

-Ami azt illeti...

-Edward,kérlek!-azt hiszem most először hallottam Jaspert beszélni.

-Mi a probléma?

-Már alig bírok a sok...feszültséggel.

-Miről beszél?-kérdeztem Alicet.

-Hát nem ismered a képességeinket?

-Képesség?Én csak annyit tudok hogy ti...szóval hogy rokonságban álltok Drakulával.-erre mindenki hangosan röhögni kezdett.

-Nagyon távoli az a rokonság szívem.Na a lényeg,hogy megvagyunk áldva vagy verve,döntsd el te,ilyen képességekkel mint a gondolatolvasás,jövőbelátás és az érzelmek befolyásolása,érzékelése satöbbi.

-Ki a gondolatolvasó?-kérdeztem rémülten.

-Én.-vágta rá Edward egy magabiztos huncut mosollyal.

-Hujuj.Az gáz.Nagyon gáz.

-Nekem nem annyira.A te gondolataidat nem hallom.

-Mert nincsenek neki.-röhögött Emmett.

-Érdekes.Most éppen arra gondolok,hogy belenyomom a fejed a pudingba.

-Kétségtelenül vannak neki gondolatai.-nevetett Rosalie.

-Mennünk kell órára.-állt fel Edward.

-Annyira nincs kedvem.Nem lóghatnánk el ezt a 2 órát?-néztem fel rá nagy bociszemekkel.

-Hát.Talán most az egyszer... De akkor mit akarsz csinálni?

-Elmehetnénk moziba.

-Moziba?

-Igen.Mibajod a mozival?

-Semmi.Körülbelül a feltalálása óta nem voltam moziban.

-Akkor épp itt az ideje.Csatlakoztok?-fordultam a többiek felé.

-Nem!-vágta rá Jasper a kelleténél hangosabban.

-Később tali skacok.-mindenki arcára nyomtam 2 puszit és kézenfogva elandalogtunk.

Edwarddal elmentünk a moziba,de semmire nem emlékszem a filmből mert végig csak sugdolóztunk és turbékoltunk nem törődve a körölöttünk ülők felháborodásával. Utána hosszú sétára indultunk közben fagyit nyalogattam. Szomorúan köszöntem el Edwardtól,de megígérte hogy felhív.

Otthon rászántam magam a tanulásra, de hamar álmodozás lett belőle. Nem könnyű a matekra koncetnrálni amikor a világ legjobb pasija a te barátod.A fantáziálgatás sok időt elvett és már csak azt vettem észre hogy elmúlt este kilenc.

Elvonultam a fürdőszobába és mivel már mindenki aludt nyugodtan mászkálhattam alsóneműben.Így esett meg az hogy egy szál tangában és melltartóban énekelve sétáltam be a szobámba és találtam szembe magam az ágyamon fekvő Edwarddal.