1.

-De én akkorsem akarok Forksba költözni!-apám orrára vágtam az ajtót.-Senkit nem érdekel a véleményed megyünk és kész.-ordította kintről. Egy hét múlva már a fokrsi házunk verandáján ültem a bátyámmal.
-Utálom forksot.-Én meg utállak titeket.-Jólvan hugi pedig eddig csak én álltam melléd, de majd holnap a suliban meglátjuk...Hát a másnap már alapból szarul kezdődött , nem elég , hogy esett de anyámék már az előtt leléptek otthonról, hogy felkeltem így az idióta bátyámnak kellett furikáznia.
-Neszójjálhozzámse. -vágtam hozzá amint beültem a kocsiba.-Senki nem is akart. -válaszolt ugyanolyan flegmán. Megkérkeztünk és egyből szétváltunk. Éreztem, hogy mindenki engem bámul amitől dühös lettem. Engem ne bámuljanak mint valami kiálltási tárgyat. Egy csapat csaj mellett haladtam el akik kiröhögtek amikor elmentem mellettük.
-Mivan irigykedünk kisvárosi csőcselék? -fordultam vissza és lenéző pillantásomat vetettem be.-Chh... hiszed te LA-i tacskó. -valami azt súgta, hogy nem fogjuk kedvelni egymást. Fintorogtam egyet aztán bementem a termembe. A tanár még nem volt bent ezért elfoglaltam az első szabad helyet, azt se néztem meg ki mellé ültem.
-Szia, bocs de ez a hely már foglalt.-szólalt meg a padtársamnak hitt valaki.-Ja.Bocs akkor.-felnéztem és egy iszonyatosan helyes srácot láttam. Női ösztöneim egyből reagáltak és próbáltam csábosan rámosolyogni. -Emma vagyok,új lány.-Helló Emma Újlány.-mondta nulla érdeklődéssel-Én lenni Edward,a hely lenni foglalt.-Jólvan.-sértődötten odábbálltam. Egy barnahajú lány jött be az ajtón és odament a pasi padjához és szájoncsókolta. Jaa akkor a kis barátnőjének van fenntartva a pad. Éreztem,hogy mardos a féltékenység. Az iskola legjobb pasija ez már tuti, és van barátnője a fenébe.
Óra után lángoló szemmekkel néztem ahogy kézenfogva vihorászva mennek el.-Szia Emma újlány!-vigyorgott mellettem valami idióta.-Helló!-aztán faképnél hagytam
Az ebédlőben álltam a tálcámmal a kezemben néztem hova ülhetnék le, de egyedül sem akartam ülni meg ellenszenves nyálcsorgatókkal sem.-Em!-kiabált valaki.Az az irtóhelyes srác spanyolról...valami Edward,éppen felém intett,hogy menjek oda.Amikor az asztalukhoz értem mindenki furán méregetett.-Igen?-Bocs de én nem neked szóltam, hanem a tesómnak Emmettnek.-mutatott a hátam mögé ahol megfordulva egy nagydarab pasit láttam teliszájjal vigyorogva.-Ez is idióta.-morogtam és átmentem az asztalhoz ahol a bátyám ült.-Beégtél.-röhögött.-Nem égtem.-Ringasd csak magad ebbe a hitbe.
Otthon egész délután fortyogtam magamban.Mit képzel magáról ez a csávó?Egy barom ez is mint az összes többi.De ha egyszer olyan jól néz ki.Van is mire beképzeltnek lennie, kuncogtam magamban és megnyaltam a számat egy pár pikáns gondolatra ezzel az Edwarddal a főszerepben.
Az iskolában minden nap levegőnek néztem, de a látvány ahogy a kis barnával mászkál egyre jobban idegesített.Nyilvánosság előtt nyalták-falták egymást én pedig látványosan öklendeztem ezt látva.
Szerencsétlenségemre a tesi óra is vele volt, ami jó volt az egészben,hogy szer tornáztunk ami nekem jól megy. Kecsesen illegettem magam amikor a lábam megcsúszott és majdnem fejjel előre buktam de valaki elkapott.-Köszi.-karoltam át a nyakát annak a valakinek,rámenősen mosolyogva amikor megláttam kiaz.-Nincs mit.-különös fintorokat vágott és letett a földre.-Miért vagy velem ilyen szemét?-Én nem vagyok szemét.Úgy viselkedem veled mint bárki mással.-Nem igaz!Múltkor is megszivattál az ebédlőben.Mostmeg fintorogsz itt mert hozzám kellett érned.Bele ne halj már!-színpadiasan sóhajtottam egyet és kézfejemer a homlokomhoz érintettem és oldalra hajoltam egy kicsit.-Még mindig jobb mintha megszeretnélek és tönkretenném az életed.-emelte fel a hangját dühösen.Én hápogtam egy sort és faképnél hagytam.
Aznap délután is otthon dühöngtem. Ledobáltam a könyveket a polcról és a szekrényből. Eddig úgy voltam vele, ha tetszik egy srác azt megszerzem.Most Edward tetszik úgyhogy retteghet a kis barna törpentyű.
Reggel korábban felkeltem és kivasalhatam a hajam, füstösre sminkeltem a szemem és csillogó szájfénnyel kívánatossá tettem az ajkaim.Szoknyát vettem fel és egy merész felsőt.A tesóm füttyentett amikor leértem.-Kitetted ami még nincs is? Mondjuk sose lesz...-Nahát csak nem bohócot ettél reggelire? Na menjünk már!
Kiszálltam a kocsiból és egyből minden pasi engem nézett.Elégedetten mosolyogva lépkedtem bár a lábam lüktetett a magassarkúban.Csorgatták a nyálukat,kivéve Edward ő végig háttal ált nekem.Szemben vele ált a testvére,Alice akivel együtt jártam matekra,és ő pillantott folyamatosan rám aztán vissza Edwardra amiből azt vettem le , hogy kommentálja neki az eseményeket.Amikor melléjük értem végighúztam a kezem Edward karján és legszebb mosolyommal ráköszöntem.A reakciója nem épp az volt amit vártam mert az arca kifejezetten dühös volt.A mosolyom lelankadt és a végére már csak egy ribinek éreztem magam aki kelleti magát de nincs eredmény.
Magambafordultam és egész nap csendben voltam.Ebédnél szomorúan néztem Edward és -kiderült a lány neve- Bella párosát.-Ne bámuld már ilyen nyíltan őket. Süt belőled a féltékenység.Dolgozd fel,hogy nem kellesz neki.-Kussolj Dustin.-hozzávágtam az ásványvizem kupakját.-Egyébként találd ki hogy jucc ma haza,mert én nem várlak meg.2 órával hamarabb végzek mint te.-Kössz szépen.Küldd értem apát vagy valami.-Dolgozik.-Akkor anyát.-Dolgozik.-Akkor gyere vissza értem.-Nem jövök.Sétálj egy kicsit, rádfér mert felszedtél egy pár kilót az utóbbi időben.-Igazán kössz. Majd megoldom valahogy...na pá. -felkaptam a táskámat és siettem órára.
Suli után magamra kaptam az esőkabátom és felkészítettem magam a több kilométeres gyaloglásra. Anyám borogass, hogy szakad. Rémülten néztem az esőt és a kiüresedő parkolót.-Elviszlek.-szólalt meg mellettem Edward és egyenesen előre bámult.-Nem kell.Utálj messziről.-Én egyáltalán nem utállak téged.Bárcsak utálnálak.-Nem értelek.-fordultam szembe vele.-Most is csak miattad maradtam itt.A többiek már rég hazamentek.Úgy hívogatsz magadhoz mint virág a méhet.Én el akarlak kerülni de te nem,és ha ez rendeltetett ám legyen.Mivel te vagy a minden, a te akaratod felülbírálja az enyémet.-elnézett rólam a tekintete kiüresedett-Hazudtam.Igazából én se akarlak elkerülni téged.De azt gondoltam azzal jót cselekszem ha ellenállok a kéztetésnek hogy veled legyek,beszéljek hozzád hogy hozzádérjek-ekkor megsímította az arcom a mutatóujjával-hogy csókoljalak-keze megragadta a tarkómat és magához rántott.
Ajkai móhon csókolták a szám, majdnem elájultam amikor megéreztem a nyelvét a számban ahogy az enyémet keresi.Válaszul nyelvemmel végigsímítottam az övén majd gyengét táncot jártak.Pár percig csak csókolóztunk aztán levegőért kapkodva váltunk el.
-Bellával mi lesz?-Annak vége.Mikor megláttalak téged már tudtam.Csak húztam az időt mert még magamnak se akartam beismerni. Holnap megmondom neki,szakítok vele és te meg én együtt lehetünk.-Pedig még ma is olyan boldognak tüntetek.-tűnődtem el.-A baj csak az,hogy azt akartam te ülj a helyén.A csókunk tisztességtelen volt mert megcsaltam őt.De holnap tiszta lappal indulhatunk.Jobb lesz neki Jacobbal.-a végét félhangosan motyogta el.-Hazaviszlek.
A házunk előtt a kocsiban búcsúzóul megcsókolt amiből megint hosszú csókcsata lett.-Este felhívlak.-ígérte én pedig a fellegekben jártam.-Már alig várom.-mosolyogtam kacéran.Még egy csókot adtam a szájára.-Nem ártana ha még sötétedés előtt hazaérnél iskolából.-Már majdnem otthon vagyok.És különben nagyon is jól érzem magam ott ahol most vagyok.-Én is jól érzem magam de be kellene menned és nekem is haza kellene indulnom mert nem szóltam a szüleimnek, és este át kell mennem Bellához.-Bellához? Őt is meg fogod csókolni és simogatni úgyanúgy mint engem?-Nem, nem úgy mint téged.Lehet, hogy még ma este beszélek vele mert minél előbb szakítok vele annál hamarabb lehetek veled.Tisztességesen akarom csinálni, amennyire csak lehet ezekután.Azt hittem szerelmes vagyok Bellába de amit iránta érzek az semmi ahoz képest amit te váltassz ki belőlem.Egy utolsó csók Emmám aztán menj.-ígéretéhez híven egy utolsó szenvedélyes bizsergető csók után kiutasított a kocsiból én pedig 10 centivel a föld felett lebegve mentem be a házba és bezárva az ajtót nekitámasztottam a hátam.Soha életemben nem voltam még ilyen boldog.